A Krist�ly �jszak�n

  2008.03.28. 21:33

N�metorsz�g 1938. november 9. este 6 �ra lehetett, 6 �ves voltam. Ap�mmal a kocsinkban �lt�nk �s besz�lgett�nk. Hirtelen egy hatalmas robban�s r�zta meg a f�ldet. A m�g�tt�nk parkol� aut� kigyulladt, �s pillanatok k�rd�se volt, hogy sz�tsz�ll a kisziv�rgott benzint�l, �s mag�val ragad minket is.

Nem siker�lt a kocsit beind�tani, ez�rt kiugrottunk a j�rm�b�l. Majd eszeveszett temp�ban rohanni kezdt�nk az utca v�ge fel�. Kis gyerek l�temre is felfogtam a helyzet s�lyoss�g�t, iszonyatosan f�ltem. A hirtelen adrenalin l�ket lezsibbasztotta az agyamat, csak arra tudtam gondolni, hogy b�rmelyik pillanatban bek�vetkezhet a v�g. Tomp�n m�g hallottam az �g� aut�k �jra berobban� hangj�t, �s az emberek belevesz� sikolyait. Azt�n egy �ri�si l�nghurrik�n s�p�rt v�gig rajtunk. �desap�m megfogta a kezem, �s �gy h�zott tov�bb a robban�s ut�hat�sak�nt �rkez� perzsel� ork�n el�l.

A k�vetkez� dolog, amire eml�kszem, hogy egy k�rh�zba keveredtem, ahol tal�lkoztunk any�mmal. Be�lltunk a dupla ajt�s bej�ratba, �gy menek�lhett�nk kifel� �s befel� is. �m ekkor, �n h�lye, elkezdtem hisztizni, hogy elvesztettem a kedvenc j�t�k nyuszimat. Erre ap�m sz� n�lk�l elindult, hogy visszaszerezze. �n pedig tudtam, ha most elmegy, soha t�bb� nem l�tom. P�r pillanatig t�tov�ztam, ugyanis azzal hagyott ott, hogy ne mozduljak sehov�, visszaj�n. De �n nem b�rtam ellen�llni a bennem elhatalmasod� el��rzetnek. Ut�na rohantam.

Emberek �z�nl�ttek mindenfel�, ijedt, sebes�lt, kiab�l� emberek. Nagyon kicsinek �reztem magam hozz�juk. Mindenki l�kd�s�tt, mintha ott sem lettem volna, majd egyszer valaki nekem szaladt, s �n elestem. Egy magas f�rfi r� is l�pett a kezemre, mire �n fels�rtam. A menek�l�k eltapostak volna, de any�m ment� keze az utols� pillanatban �rkezett. Felh�zott a f�ldr�l �s tov�bb haladtunk a t�megben. �n m�g mindig pityeregtem. P�r perces l�kd�s�d�s ut�n a vas�ti p�lyaudvaron tal�ltam magam. Mam�mat a kez�n�l fogva h�ztam el�re �s k�zben kiab�ltam:

- Apuka! Apuka! – azt hittem ennyi, nem l�tom meg a t�megben, de v�g�l megpillantottam, a legk�zelebbi vonat mocskos ablak�n b�mult kifel� �s a nevemet ki�ltozta. Megindult a vonat l�pcs�je fel�, le akart sz�llni, de n�h�ny egyenruh�s f�rfi durv�n visszar�ntotta. Megpr�b�ltam k�zelebb menni, de any�m lefogott. Hangosan fels�rtam �s ell�ktem magamt�l – Engedj el! – kiab�ltam, majd odafutottam a vagonhoz. Megragadtam ap�m kez�t, de az kics�szott a szor�t�somb�l, a vonat ajtaja bez�rult. Csak a barna kis kabal�mat tartottam a kezemben. �desany�m elh�zott a j�rm�t�l �s �t�lelt. A s�r�s elszor�totta a torkom, mert ism�t el�t�rt bel�lem az a sz�rny� el��rzet. Ism�t ki akartam t�pni magam anya karjaib�l, de nem engedett. �n m�r zokogtam. Majd egy z�ttyen� l�k�ssel megindult a vonat. Tudtam, hogy most l�tom utolj�ra ap�m arc�t, most vesz�tem el �r�kre. Mik�zben � a j�rm� ablak�nak t�maszkodva azt form�lta ajkaival – szeretlek. - M�g soha nem f�jt ennyire semmi. Az a tehetetlens�g, az a kib�rhatatlan �rz�s a sz�vem t�j�k�n, mintha kiszakadt volna bel�le egy darab. Keservesen fels�rtam, any�m �t�lelt, majd �reztem, ahogy egy er�s k�z megragadja a karomat. �t is elvett�k t�lem… 

 

Egy eml�km�v�n �l�k, ugyanazon a t�ren, ahol utolj�ra l�ttam sz�leimet. Kezemben szorongatom a kis barna j�t�kot. Ez a kedvenc helyem. A t�j egy kicsit megv�ltozott, az�ta a beton helyett f� fedi a f�ldet. A r�gi vas�ti s�n el�regedett, berozsd�sodott, m�r nem haszn�lj�k. Egy z�ld hossz� szoknya finoman illeszkedik h�sz�ves termetemre, csontsz�n� gombjain j�tszik a napf�ny. A kabal�mat b�mulva eml�kezem. M�r boldog csal�dom van, f�rjjel, �s egy egy�ves gyermekkel. De sokszor kij�v�k erre a t�rre gondolkodni, mert hi�ba vagyok boldog, tudom, hogy valami mindig hi�nyozni fog az �letemb�l… a sz�leim.