Lumpsluck Partyja

A Black-fiú életében a következő napokban nem történt különösebb változás. Jamessel még mindig nem szóltak egymáshoz, bár annyi azért történt, hogy már a kócos fiú is haragudott Siriusra. Igazából a Black-srácot ez nem zavarta, bár néha még vissza-visszatért a fejébe, hogy tulajdonképpen a 7 éves barátságuk után, hol is csúszott el a dolog. Azonban Sirius általában -, bármilyen meglepő is -, de tanulással töltötte az idejét, esetleg sétált egyet Remussal és Peterrel a parkban. Minden helyzetet került, mikor egy légtéren kellett tartózkodnia Ágassal. Esténként is minél később mászott fel a hálószobába, mikor a többiek már aludtak. A tanulás volt az egyetlen dolog, ami igazán le tudta kötni a figyelmét, ilyenkor nem gondolt, sem Jamesre, sem arra, amit a kviddics pályán mondott neki a fiú. Sőt ilyenkor általában sikerült elterelni a gondolatait a vékony testalkatú, fekete, mardekáros Perselus Pitonról is. Már-már Siriust is kezdte nyugtalanítani a tudat, hogy a másik fiú nagyon sokszor befurakodik a gondolataiba. Igaz, hogy ritkán látta a folyosón, de mikor mégis, valami furcsa dolog kerítette hatalmába. Valami olyasmi, ami eddig ismeretlen volt a számára. Nem tudta eldönteni, hogy várja-e a csütörtöki dupla bájitaltant, mikor egy teremben lehet a másikkal. Így a hét utolsó előtti tanítási napján némi gyomorgörccsel fejezte be a reggelijét, s indult el a sötét pinceterem felé. Elfoglalta szokásos helyét leghátul, Remus mellett. S érzett némi csalódottságot, mikor belépett a fiatal, lendületes Lumpsluck a terembe, s bezárta maga mögött az ajtót. Így már biztos lehetett benne, hogy Piton nem fog bejönni erre az órára, ugyanis ő nem az a fajta diák volt, aki el szokott késni.

            A Roxfort ezen a héten Lumpsluck professzor ez évi, első privát összejövetelétől volt hangos. A szóbeszéd szerint erre a partira most több embert is meghívnak. Szinte az összes diák szívesen részt vett volna a bulin, ezért sokan megkörnyékezték a fiatal professzort. Szinte mindenki szívesen részt vett volna, kivéve Sirius Blacket. A fiúnak nem fűlött a foga egy csodálatos estéhez, együtt James Potterrel. Bár a kutyaszemű, elegánsan göndörödő tincsű Sirius általában véve oda volt ezekért a rendezvényekért, mivel imádta, ha körül rajongják. Ezek a partik pedig nagyrészt erről szóltak: „Imádjuk Sirius Blacket és James Pottert!” Általában ez volt a fő téma, szinte minden lány, csak ezért akart eljönni, kivéve persze Lily Evanst, aki az: „Utáljuk James Potter és szarjuk le Sirius Blacket” elvet vallotta. A kutyaszemű elhatározta, hogy nem fogja magát felhúzni állítólagos barátja viselkedésén, sőt észre sem fogja venni, hogy ott van, és jól fogja érezni magát.

Így pénteken este 8 óra előtt 10 perccel már a Roxfort folyosóit taposta, útban Lumpsluck szobája felé. Egy Blackhez illően fekete selyeminget viselt, mely nyakától mellkasa közepéig fel volt hasítva. Így a kíváncsiskodó tekintetek szemügyre vehettek egy darabot kidolgozott felsőtestéből. Mikor meg érkezett a megfelelő ajtóhoz és belépett rajta meglepődve vette észre, hogy valóban jó sokan vannak. Lumpsluck szobája tágító bűbájjal lehetett kezelve, mert máskor negyede ennyi ember is csak szűkösen fért be. Az összlétszámot Sirius kb. 40 főre becsülte.  A terem bal felében három nagyobb fajta körasztal volt elhelyezve, megrakva különböző italokkal és rágcsálni valókkal. Míg jobboldalt táncparkettnek berendezett, színes fotelokkal keretezett rész volt látható. A legtöbben csoportba verődve ácsorogtak és beszélgettek, míg mások már helyet foglaltak az asztaloknál. Sirius úgy döntött még nem ül le, inkább körülnézett. Rögtön meg is látta Jamest, amint egy kisebb tömegnek is beillő csapatot szórakoztatott. A Black-fiú inkább elfordított a tekintetét, nem akarta ugyanis felhúzni magát. Ekkor valaki megkopogtatta a vállát.

-         Szia Sirius! – köszönt neki egy barnahajú lány, az egyik hollóhátas évfolyamtársa.

-         Hello… - próbálkozott a Black-srác, de nem jutott eszébe a lány neve.

-         Emma – segítette ki mosolyogva a másik. – Csak arra gondoltunk a barátnőimmel -, azzal az egyik színes fotel felé mutatott – hogy nincs-e kedved odajönni hozzánk?

Sirius egy pillanatig tétovázott, majd eszébe jutott az elhatározása, miszerint jól fogja érezni magát, és bólintott. Emma megragadta kezét és odavonszolt a barátnőihez. Sirius bemutatkozott és viccesen túl játszott udvariassággal kezet csókolt a lányoknak.

-         Üdvözlöm a hölgyeket! – mondta, mire a „hölgyek” nevetésben törtek ki.

A Black-fiú élvezte a rivaldafényt, és tovább folytatta a játékot.

-         Elnézését kérem hölgyem, Emmmá! Jól mondom? – a lány mosolyogva bólintott – de önnek, olyan szépen csillog a szeme, hogy hasonlóvá válik számomra, a holdvilág ragyogásához. – és arcára rakva a kezeit, aranyos tekintettel bámult a megszólítottra.

A lányok ismét nevetettek. Később még több lány csapódott kis társaságukhoz. Sirius 9 óra tájban kezdte megunni a szórakoztatást és inkább lelépett a mosdóba. Néhány meghajlás és „Elnézést hölgyeim!” kíséretébe átvágott a termen és belépett a „férfiak” felirattal ellátott ajtón. Dolga végeztével, felfrissítette az arcát egy kis hidegvízzel, majd visszatért a szobába. Időközben a diákok helyet foglaltak az asztaloknál. Az egész teremben összesen két hely volt, a leghátsó asztalnál, egymás mellett. Sirius odasétált és levetette magát az egyikre, egy különösen mogorva képű fiú mellé, aki a Black-srác emlékezete szerint, mardekáros volt.

Lumpsluck felállt, s a teremben izgatott csend lett úrrá:

-         Emelem poharam a régi és az új ismerősökre… - kezdte, de Tapmancs nem figyelt oda rá, semmi újat nem tudott mondani.

Inkább az ujjai közé vett egy kristálypoharat és azt figyelte, hogy a belekarcolt minták hogy mozognak rajta. Két varázsló ölelgette rajta egymást, s mintha az egyik valahonnan ismerős lett volna neki. Igen, határozottan olyan vonásai voltak, mint Pitonnak, s Sirius most mintha a hangját is meghallotta volna:

-         Elnézést kérek tanár úr - Tapmancs felkapta a fejét. A terem ajtajában Perselus Piton ácsorgott, a maga fehérbőrű, éjszínű hajú és szemű valójában. – Sokáig főtt a bájital, amit készítettem a… - de Sirius nem értette az utolsó szót.

A professzor mosolyogva legyintett és beinvitálta terembe, miközben közben valamit súgott a fülébe, mire az bólintott.

A sötét fiú lehajtott fejjel végig sétált az asztalok mellett. Fekete selyemtalárja lobogott mögötte, már-már egy szellem hatását keltette, de a Black-srác mégsem tudta levenni róla a szemét. Mintha mágnessel vonzotta volna magához a tekintetét. Piton a harmadik asztal előtt megállt és zavartan körülnézett, azt kereste, hogy hová tudna leülni. Azonban az egyetlen szabad hely pont amellett a személy mellett volt, akit mindenképpen nagyívben el akart kerülni. Nagy nehezen elindult az üres szék felé és közben a padlót fixírozta, minta bármelyik pillanatban hasra eshetne, ha nem figyeli meg minden négyzetcentiméterét elég alaposan. Leült és olyan pózt vett fel melyben a lehető legmesszebb került Siriustól, még fel is könyökölt eltakarva az arcát. Azonban a tanár újra megszólalt, s ő felé fordította a tekintetét, így pont bekerült a látóterébe a nem kívánatos személy. Ami a legrosszabb volt az egészben, hogy a Black-srác fekete fürtjei mögül őt bámulta. Úgy érezte, muszáj rápillantania egyszer, de rögtön le is kapta a tekintetét a csipke asztalterítőre. – Miért néz? – gondolta kétségbeesetten - Úr Isten még mindig bámul! Nem! Nem! Perselus Piton, nem nézel rá! Nem történt semmi azon a folyosón! Nem esett jól és nem! Aáh! Már megint ezen gondolkodom, pedig megfogadtam, hogy nem agyalok rajta és kész. Talán mégis rá kellene néznem, ez olyan kínos… - A fiú felemelte a fejét és egyenesen belebámult a másik barna íriszeibe. – Most már nem fogok elnézni. – fogalmazta meg magában az elhatározást, és bőszen tartotta a szemkontaktust. Azonban olyan történt, amikre nem számított. A másik elmosolyodott, egy picurkát, s az ő szája sarka is megrándult de sikerült komolynak maradnia. Már kb. 5 perce tartották a kapcsolatot, de egyikőjük sem tágított. Sirius egyre csak vigyorgott, míg a másik pókerarccal nézett vissza rá. A Black-fiú egy hirtelen ötlettől vezérelve benyúlt az asztal alá és rátette a tenyerét Piton térdére. Mire a másik fiú kicsit megremegett és elpirult, de nem szakította meg a szemkontaktust, hanem próbált nyugodt maradni és így szólt:

-         Mit csinálsz Black? – hangja hidegen csengett, de mégis volt benne valami tűz, ami Siriust felizgatta.

-         Fogom a térded – jelentette ki a kutyaszemű és még aranyosabban mosolygott, majd pár centivel feljebb csúsztatta a kezét.

Perselus nem szólt semmit, csak próbálta elrejteni érzelmeit – Most mit tegyek? – töprengett, miközben Sirius tenyerét már a combja közepén érezte. Fel akart pattanni és elszaladni, de Lumpsluck még nem fejezte be a beszédet. A másik lehetőség, hogy felképeli a Black-fiút. – Esetleg… hagynom kellene – futott át az agyán, miközben Sirius már a combtövét simogatta. Piton arca egy pillanatig rémület tükröződött, mikor tudatosult benne, hogy miért olyan szűk a nadrágja. – Ezt itt, így és főleg vele nem lehet…! – határozta volna el magát, de ekkor Sirius ügyes ujjai utat találtak feketenadrágja alá. Piton az ajkába harapott, de próbált olyan arcot vágni, hogy ne essen le senkinek, Sirius mit matat az asztal alatt. – Ezt nem lenne szabad hagynom…! Ez… Nem! – győzködte magát Perselus – Önuralom… megfogadtam, hogy nem hagyom magam… Nem! És nem! – Idő közben Lumpsluck befejezte a beszédet és a diákok elkezdtek a táncparkett felé áramlani, ahol lekapcsolódtak  lámpák, hogy helyüket disco fények vegyék át. Mikor a zene is beindult Perselus végre szabadjára engedhetett egy nyögést. Senki sem figyelt rájuk a sötét sarokban. Sirius mosolyogva figyelte, ahogy a másik gyönyörtől eltorzult arccal próbál minél jobban csendben maradni. Majd a kutyaszemű gyorsított a tempón, mire Piton izmai megfeszültek és nagylevegőt véve ráborult Sirius vállára. Tapmancs automatikusan megcsókolta, de a másik csak egy pillanatig viszonozta azt és elhajolt tőle. Felkönyökölt az asztalra és a másiktól elfordulva így szólt:

-         Ezt nem kellett volna – Azzal megpróbált felállni, de a másik visszarántotta a székbe és most a Perselus nyakát kezdte el ajkaival kényeztetni. Azonban az ellökte magától – Hagyjál! – mondta mérgesen – Ezt soha többet, oké!?  - azzal ismét felállt, de Sirius megint visszarántotta, úgy hogy a másik pont az ölébe érkezett.

Piton már nagyon dühös volt, egy részt valóban Siriusra, másrészt pedig magára, amiért nem volt olyan dühös, mint amennyire kellett volna lennie. Ez furcsa, de valóban így volt. Perselus minden erejét összeszedve arcon ütötte a Black-srácot, mire az meglepetésében elengedte a másikat. Piton felpattant odasietett Lumpsluckhoz és váltott vele pár szót, s mire Sirius feleszmélt már becsukódott mögötte az ajtó.

Tapmancs nagy kutyaszemeivel bámult maga elé és nem értett semmit – Hiszen ő is akarta – rágódott magában – láttam a tekintetében a vágyat, akkor most… Magamat sem értem – Azzal dühösen rácsapott az asztalra, mire egy kristálypohár lebucskázott a földre és összetört. Sirius lenézett és a disco fényben megcsillanó egyik üvegdarabon megpillantotta a fiúkat, akik egymást ölelgették. Lehajolt és felvette, mire a hosszabb hajú –, aki Tapmancsot Pitonra emlékeztette – hozzábújt a társához. A másik védelmezően magához szorította, majd megcsókolta azt. Sirius egy pillanatig bámulta a csókolózó párocskát, majd a zsebébe dugta az üvegdarabot és felállt. Ő is odasétált Lumpsluckhoz, és elnézést kért, hogy ilyen korán szeretne távozni.

-         Ugyan fiam – legyintett mosolyogva Lumpsluck – Bár a vacsorát még megvárhattad volna. Na mindegy. Még csak azt akartam mondani, hogy tudod, mondtam neked azt a versenyt.

-         A bájitalversenyt? – Kérdezte rosszat sejtve a fiú..

-         Igen. Szóval arról lenne szó, hogy Fabiannak és Susannek egyéb elfoglaltsága akadt, így te vagy a szerencsés.

Sirius szóhoz sem jutott.

- Ne is mondj semmit! – folytatta a tanár – Ez hatalmas megtiszteltetés. A világ összes mágusok lakta országából küldenek versenyzőket, úgy hogy szedd össze magad fiam. Holnap reggel indultok, hatkor találkozunk Hagrid kunyhójánál. Jó éjszakát fiam! – Azzal faképnél hagyta Siriust, mielőtt a fiú bármit is mondhatott volna.

 <